Ó, azok a kuckózós, pizsamában a fához ülős karácsonyi esték! Ilyenkor az egész család összegyűl, és jól érzi magát (kivéve a morgós nagybátyád, de őt ignoráljátok). Sztorizgattok, finomakat esztek, és persze ott az elmaradhatatlan ajándékbontás is. A szobában kellemes meleg van, ropog a fa a kandallóban. Ám kint dermesztő szél fúj, nagy a cidri, szóval egyáltalán nem élvezetes olyan helyzetben lenni, mint amilyenbe a Wind Chill párocskája kerül, akik nem sokkal szenteste előtt - egy rosszul megválasztott útvonal és egy baleset után - azon tanakodnak, hogyan kerülhetnék el a fagyhalált. Na meg az őket vegzáló fura alakokat.

Főhősnőnk egy egyetemista lány (Emily Blunt), aki igencsak haza szeretne jutni karácsonyra, ezért igénybe veszi diáktársa fuvarját, bár a srácnak (Ashton Holmes) még a nevét sem tudja. Hamarosan kiderül, hogy a fiú viszont nagyon is ismeri őt, de ekkor már egy elhagyatott úton járnak. Mielőtt a csaj kikérdezné (értsd: leordítaná a fejét), hogy mégis mi a francot akar tőle és ki ő valójában, feltűnik egy rejtélyes autó, és leszorítja őket az útról. Beszorulnak a méteres hóba, a kocsi nem mozdul, ottragadtak. Térerő nuku. Fűtés persze van a kocsiban, de a benzin sem tart örökké. Nemsokára rájönnek, hogy nem a fagyhalál a legrosszabb dolog, ami rájuk várhat...

Nos, a Dermesztő szél marha jól adja át a hideget (néha ellenőriznem kellett, hogy megy-e a radiátor a szobában, halál komolyan), érezni, hogy ezek a fiatalok valóban megfagyhatnak, azonban hiába a kielégítő frizsiderfaktor, a film a csontig hatoló horrorral javarészt adós marad: kevés az igazán para jelenet (pedig amikor rád akarják hozni a frászt, az esetek többségében sikerrel járnak: jesszus, azok az arcok, innen is csókoltatom a maszkmestert... és a seriff, jujj), és a cselekmény felettébb lanyhán csordogál előre. Na de akkor mégis mivel töltötték ki a játékidőt?

Üresjárattal, és a karakterek közti... hm, hogy is fogalmazzak, adok-kapokkal. A baj az, hogy nem szimpatikusak: a lány egy beképzelt bunkó, a srác pedig egy túlságosan is nyomulós szerencsétlen. Legalábbis kezdetben, aztán szép lassan (nagyon laaassan) elkezdik árnyalni őket, és mit ad isten, a végére már egy picit szerethetőkké válnak, ám a film nagy részében nem tudunk szorítani értük. A színészek ellenben ügyesek, főleg a hamvas Emily Blunt, akin már 10 évvel ezelőtt is látszott, hogy érti a dolgát. Olyan, mint a jó bor: az idő csak tökéletesítette.

Nem valami klassz, de nem is agyszétrepesztően rossz - körülbelül így lehetne összefoglalni a Wind Chillt. A félelemkeltés terén inog, mint egy részeg hintaló, a színészek viszont hozzák, amit kell, és hát érezni a mínuszokat, az tuti. Olyan tipikus "elmegy" kategória, karácsonykor, a kályha melege mellett pont ideális.

5/10

IMDb | mafab