Mario Bava az olasz horrorfilmek megkerülhetetlen csillaga, aki már első, önálló rendezésével beírta magát a horror nagykönyvébe. A La maschera del demonio - Black Sunday - A démon maszkja igazi szürreális, az álom és a valóság határán mozgó horror, amin egyszerűen nem fog az idő. A filmet 1960. augusztus 12-én mutatták meg először. A 60. évforduló kapcsán most hoztunk nektek róla pár érdekességet.

1. Bava és Steele közötti munkakapcsolat nagyon bonyolult volt. Steele sokszor nem akart a kamera elé állni, mert nem tetszett neki a parókája. Nagyon nehezen értették meg egymást a rendezővel az egész forgatás ideje alatt. Ebben egyébként a nyelvi nehézségek is közrejátszottak.

2. Tim Burton a kedvenc horrorfilmjének nevezte.

3. Monokróm stílusban készítették el a dizájnt, ezzel hangsúlyozva a sötét hangulatot.

4. Az olasz változatban Asa és Javutich testvérek voltak, akik vérferzősben éltek egymással. Az angol változatban ezt a részt kihagyták inkább.

5. A film Gogol Viy című művén alapszik, aminek Bava hatalmas rajongója volt.

6. Richard Donner a teljes temetői jelenetet lemásolta az Ómen című filmjében. Arról a jelenetről van szó, amikor Barbara Steele megjelenik a temetőben a kutyáival.

7. Barbara Steele sosem látta egyben az egész forgatókönyvet. Naponta kapta meg az oldalakat.

8. Francis Ford Coppola is rengeteg mindent átvett belőle a Bram Stoker's Dracula című alkotásához.

9. Bavat megkereste egy amerikai cég, hogy készítse el a Black Sunday színes verzióját. A rendező azonban visszautasította a kérést.

10. Ivo Garrani, aki Katja idős apját játszotta, valójában csak 36 éves volt.

11. Ez volt Mario Bava önálló rendezői debütálása.

12. Bava akkor döntötte el, hogy Barbara Steele kapja a főszerepet, amikor meglátta őt a Life magazinban.

13. Ez volt a harmadik Olaszországban gyártott horrorfilm (Freda/Bava Vámpírok, 1956 és a Caltiki, 1959 után)

14. Ez az egyik első horrorfilm, ami a "bosszúálló boszorkány elátkozza a gyilkos csőcselék utódait" témakörét dolgozza fel.

15. Habár angol nyelven forgatták a filmet, az olasz szereplőgárda jelentős részének erős akcentusa volt.