Az évad második epizódja is egy elég komplex témát jár körül, méghozzá a szülő-gyermek kapcsolatot. Manapság már ritkábban lehet valakire használni a „burokban nőtt fel” kifejezést, hiszen az internet korában még tapasztalat hiányában is szembe találkoznak a fiatalok mindazzal, ami a világban folyik. Persze ennek van pozitív és negatív oldala, az viszont biztos, hogy nagy kihívás elé állítja a szülőket.

A nyitó jelenet egy szülőszobában játszódik, ahol Marie-n császármetszést hajtanak végre. Miután nem sikerült természetes úton világra hoznia gyermekét, kénytelenek beavatkozni a folyamatba és ez Marie-t - mint minden édesanyát – megviseli. Ez egyértelmű utalás azokra az elméletekre miszerint a császármetszés hatással van az anya-gyerek kapcsolatokra. A cselekmény akkor kezd bonyolódni, mikor a kicsi Sara egy macskát követve eltűnik a játszótérről, miközben édesanyja éppen mással beszélget. A kislányt végül megtalálják, azonban Marie úgy dönt, hogy beiratja Sara-t az ingyenes Arkangel programba. Itt implantátumot ültetnek a gyermek agyába, így egy tableten keresztül a szülő mindenhez hozzáfér. Ez a gyermek egészségügyi állapotától, az aktuális helyzetén át, addig, hogy éppen mit lát, mindenre kiterjed. Olyan extra beállítások is elérhetőek, mint a tartalomszabályozás, ami a szülő szerint nem megfelelő tartalmat automatikusan cenzúrázza. Ennek következtében Marie mindent tud, mindent hall és mindent lát. Felmerül a kérdés, hogy innentől kezdve mi értelme kommunikálni?

Mivel lányát folyamatosan figyelemmel kíséri a táblagépen, így semmi sem marad titokban. Sara és édesanyja között nem épül ki egy bizalmi viszony, hiszen ilyen keretek között ez teljesen szükségtelenné válik. Az epizód továbbá egy jelenet erejéig említést tesz arról, hogy az implantátumnak hála, az iskolai közösségben is besúgóként kezelik. Belegondolva ez teljesen logikus, hiszen bármit amit elmondanak neki azt az édesanyja azonnal tudni fogja, sőt a programnak hála a kislány összes emléke hozzáférhető és visszanézhető. Sara úgy cseperedik fel, hogy fél élete cenzúrázva van, kezdve az ugató szomszéd kutyától egészen a vérző ujjáig. Így végül pszichológusnál köt ki, akinek javaslatára kikapcsolják a tabletet, hogy Sara végre az önállósodás útjára térjen. Csakhogy elérkezik a serdülőkor, az első szerelem és kezdődnek a hazugságok. Marie végül nem bírja ki és újra elkezdi nyomon követni lánya magánéletét…

Az Arkangel egy nagyon érzékeny témát dolgoz fel, hiszen a legtöbb szülő igyekszik a legjobb tudása szerint felnevelni gyermekét. Marie sem akart feltétlen rosszat, viszont nehéz eldönteni, hogy a lustaság, a kommunikációtól való félelem, vagy egyszerűen a túlféltés áll a cselekedetei hátterében. A színészi játék megüti a sorozattól elvárt szintet, de egyik alakítás sem kiemelkedő. Talán Owen Teague-re hívnám fel a figyelmet, aki manapság egyre több alkotásban szerepel (AZ, Bloodline), azonban szívesen látnék vele egy olyan filmet, ahol nem a tipikus „rosszfiú” szerepét játssza.

Ez a rész a szülői uralom és a gyermeki szabadság kettősségére helyezi a hangsúlyt, aminél az egyensúlyt nagyon nehéz megtalálni. Igazából amiért hiányérzetem volt az egész rész alatt, az az, hogy szükségtelen a sci-fi körítés. A disztópikus jövőkép miatt a mögöttes tartalom nem lett sem több, sem kevesebb. A bizalmi kapcsolat és a kommunikáció hiánya a családon belül jelenleg is létező, és nagyon súlyos probléma. Az Arkangel ezt bemutatja, azonban a következmény egyáltalán nem lett annyira kiélezve, mint amit a sorozattól megszokhattunk.

7/10