Előző
[Videójátékok]
Silent Hill 3
Alábbi cikkemmel két általános hiedelmet szeretnék megcáfolni.
1. Csak azért, mert egy animét egy neves stúdió készített, még lehet borzalmas.
2. Egy animefeldolgozás is tud jó film lenni.
De hogy miért is mondom ezt? Alant megtudjátok.
Blood: The Last Vampire
Blood, az utolsó vámpír (2000)
Rendezte: Hiroyuri Kitakubo
Nem is olyan rég leadta a Viasat 6, én pedig leültem és megnéztem, mivel műfaján belül híresnek mondható (csak ekkor még azt nem tudtam, milyen híre van). Elvégre az animét a Production I.G. készítette, akik a legendás Ghost In The Shell című kultuszanimét is rendezték.
A nyitány meglehetősen ütősre sikeredett, továbbá a látvány is kifejezetten szép, ám miután vége lett, be kellett látnom, hogy ez egy borzasztó film. Nem is tudom, mi dühített fel jobban. Az, hogy 45 perces, vagy az, hogy ebbe a rövidke filmbe nem sikerült beletenni egy értékelhető momentumot sem.
De akkor már essen szó a történetről, vagy miről, ugyanis történet az nincs, maximum események. Főszereplőnk egy Saya nevű lány, aki egyben a címszereplő is. Egy szervezetnek dolgozik, akiknek legfőbb célja, hogy megöljenek minden démont, akikről tudomást szereznek. Ezek a szörnyek ugyanis emberi alakban elvegyülnek a halandók között, így szerezve meg táplálékukat. A nyomok egy amerikai légitámaszponthoz vezetnek, ahol több rejtélyes gyilkosság is történt, Saya pedig diáklánynak álcázva magát beépül, hogy kiszűrje a démonokat. Nem kell sokat várni, tulajdonképpen az első tíz percben rájön, kik az álruhás szörnyek, és azonnali mészárlásba kezd. A maradék harminc percben pedig azt láthatjuk, ahogyan Saya aprítja a fenevadakat, akik valódi kinézetükben úgy néznek ki, mint Geronazzo Maria a vedlési időszakban.
Leírva természetesen izgalmasnak hangzik, ám higgyétek el, nem az. Ez a történet egy trash filmhez is kevés lenne, de még egy Zs kategóriás horrorfilm is változatosabb dramaturgiát szokott magában tartani. A karakterek egyáltalán nem érdekesek, különösképpen Saya, akinek jelleme kimerül annyiban, hogy csúnyán néz. Ezen kívül a vámpír kifejezés elég szabadon van használva, mivel Saya egyszer sem iszik vért, továbbá bírja a napfényt. A keresztekkel viszont baja van, viszont kissé túlzásnak vélem, hogy a Jézus szóra, illetve az imádkozásra is bepöccen. Természetesen ennek okát nem tudjuk meg, ahogyan azt sem, hogy mik ezek a lények. Ez még egy sorozat nyitóepizódjához is kevés lenne, mert azokban felvázolják az alaphelyzetet rendesen. Az egyetlen pozitívuma, hogy tényleg gyönyörű látványvilága van, és az a jelenet is tetszett, mikor Saya a gyengélkedőben kettévágja a kiscsajt, ám ez kevés, hogy az ember jól is érezze magát rajta.
Igazából senkinek nem tudom ajánlani, mert csak időpocsékolás. Én speciel direkt megnéztem még egyszer, hogy frissek legyenek az emlékeim, de elaludtam rajta… Ezen kívül animerajongók ezrei kikiáltották minden idők legrosszabb vámpíros animéjének. Ha ismerkedni akarok a műfajjal, akkor ajánlom a már korábban bemutatott Hellsinget.
Blood: The Last Vampire
Vér: Az utolsó vámpír (2009)
Rendezte: Chris Nahon
Sosem voltam az animefeldolgozások mellett, de el kell ismernem, hogy egyes darabok megérdemelnek egy olyan feldolgozást, amivel nyithatnak egy újabb réteg felé. Most például a Ghost In The Shell című film kapott zöld utat, amire én kíváncsi is vagyok. Mindazonáltal elismerem, hogy vannak darabok, amiket nem kell megbolygatni, kivéve, ha az alapanyag működőképes.
Azt már most elárulom, hogy a 2009-es Blood: The Last Vampire mérföldekkel jobb, mint az anime, amit leginkább az íróknak köszönhetünk. Az alaphelyzet tulajdonképpen ugyanaz. Ugyanazt a jelenetet kapjuk meg nyitánynak, mint az eredeti filmben, ám még előtte kapunk egy prológust, amiben felvázolják nekünk a háttértörténetet. Ebből annyit tudunk meg, hogy Japánt elárasztották a vámpírok által teremtett démonok, és több vámpírgeneráció azért harcolt, hogy végezzen ezekkel a lényekkel, ezek közül pedig csak egyetlen vámpír élte túl a háborút, Saya (Gianna Jun), aki a Rend nevű titkosszolgálat segítségével igyekszik felkutatni a lényeket és azok megteremtőjét.
Azzal, hogy kaptunk egy háttértörténetet, máris sokkal jobban sikerült ráhangolódnom a filmre, mert itt végre kapunk valami tétet, valamiféle izgalmat, amit a film fenn is tart a másfél óra alatt.
Saya ugyanúgy álruhában beiratkozik a katonai támaszpont iskolájába, amivel kapunk egy korképet is, mivel javában dűl a vietnámi háború, éppen ezért Saja ázsiai származása mivoltából nem részesül meleg fogadtatásban. Ez kifejezetten tetszett, nagy kár, hogy semmit nem hoztak ki belőle.
Mert kapunk Saya mellé egy segítőtársat, Alice-t (Allison Miller - Az Ördög ivadéka) aki a vaskalapos, bunkó tábornok lánya, de egy-két háborús utaláson kívül nem kapunk semmit. Viszont szerencsére a fő történetszál izgalmasnak mondható, még ha kissé gyermeteg is. Saya természetesen hamar kiszúrja ismét a lényeket, akikkel le is számol, ám Alice is belekeveredik, így kénytelenek egymásnak segíteni.
A szörnyek pedig egyre többen vannak, ami egy dolgot jelent: a vezérük a közelben van. Igen, itt végre kapunk valami ellenfélt, név szerint Onigent, akivel Saya mindenképpen végezni akar, más cél nem is lebeg a szeme előtt.
Ez már egy jóval szórakoztatóbb film, ami részben a történet kibővítésének is köszönhető. Megismerhetjük Saya múltját, ami természetesen az ókori Japánig vezet vissza, továbbá maga a karaktere is sokkal emberibb lett. Látványban a film nem rossz, bár a vágó vehetett volna még pár leckét, a trükkök kifejezetten szépen vannak kivitelezve, a harcok koreográfiája is teljesen rendben van, amibe bele tudták csempészni az animék stílusát is. A színezés kellően változatos, és természetesen jó véres is. Egyetlen problémám a látvánnyal a démonok voltak. A mozgásuk és úgy az egész kinézetük elég bárgyú lett, bár a készítők mentségére szóljon, hogy igyekeztek a sötétséggel javítani, amivel az összkép nem mondható olyan rossznak.
Ezen kívül a vége számomra túlságosan is kapkodós volt, ami szomorú, mert a harc nagyon szépen lett kivitelezve, és én néztem volna pár percig még.
Összességében a 2009-es film nem egy lehengerlő alkotás, nem maradandó élmény, és nem lesz klasszikus, de egy kellemes kis film, amivel elrepül az idő. Egy próbát mindenesetre lehet vele tenni, de csak azoknak tudnám igazán ajánlani, akik nem bánják, ha keverik a véres akciójeleneteket a fantasyval.
