A CreepyShake amellett, hogy elkötelezett a horror/thriller műfaja iránt, mindig is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy fiatal tehetségeknek segítse a pályáját. Ezúttal egy igazán tehetséges filmkészítő, Répási Zsolt keresett meg minket és ajánlotta a figyelmünkbe Lost and Found című rövidfilmjét. Ezúton is köszönjük, hogy ránk gondoltak, kifejezetten erős alkotást kaptunk, melyről most hosszabban Gaerity és Murdock mondja el a véleményét. A cikkben pedig megtaláljátok a filmet is.

Murdock: Kisfilmet készíteni egyszerre lehet könnyű és nehéz feladat, feltéve, hogy az ember honnan közelíti meg a dolgot. Ezen feltételek magukban foglalják elsősorban azt, hogy az ember pontosan mit akar elmesélni, és ehhez szükséges figyelembe venni az időkorlátot és egyéb adott lehetőségeket. Főleg a kezdő, amatőr filmeseknek eléggé korlátozottak a lehetőségeik sok tekintetben, ezért nekik különösen át kell gondolniuk, mit hogyan akarnak elkészíteni. Ám ahogy azt már a nagyoktól is megtanulhattuk, a kisköltségvetés, az eszköz vagy emberhiány, és egyéb apróságok nagy kreativitásra tudnak ösztönözni.

Hasonló az eset a Lost and Found című rövidfilmmel is. Egy pusztán négy perces kisfilmről van szó, ami teljesen saját költségvetésből készült, mindenféle támogatás nélkül. Mindezt szem előtt tartva, a végeredmény nem is lehetne ennél figyelemre méltóbb. Már pusztán a fényképezés és a képi világ is hatalmas igényességről tesz tanúbizonyságot, ami már a profik szintjét súrolja. Az erős kivitelezés mellett azonban a tartalom is említést érdemel, ugyanis itt jön elő az, hogy mit is tudunk érdemlegesen elmesélni pár perc alatt és hogyan. Hétköznapi értelemben vett cselekményről nem beszélhetünk, egyetlen főszereplőnk útját követhetjük nyomon a vadonban, amit több zavarba ejtő és különös jelenet tarkít. Amit itt látunk tulajdonképpen, az én értelmezésem szerint, egy mély belső utazás bemutatása. Ám hogy lehet ezt minél rövidebben átadni, párbeszédek nélkül? Ahogy tudjuk, a film fő nyelve a kép, plusz még a zene és a hang, ami ezt megtámogatja. A készítők tudták ezt, és emellett a szimbólumok és allegóriák világában is járatosnak bizonyultak. Minden, amit látunk a főszereplő útja során az sejtelmesen szimbolikus, és mind utal valamire, amit nem is kell konkrétan kimondani, de a képek segítségével még is hatást vált ki belőlünk, és akarva akaratlanul rávesz, hogy megalkossuk magunkban a saját kis háttértörténetünket és elképzeléseinket a főszereplőről. Ki volt ő? Miért teszi meg ezt az utat? Az egész olyan, mint egy álomba oltott önvizsgálat, és az ilyen műveknél sokkal fontosabb a nyers hatás, és az atmoszféra, semmint a tényleges cselekmény. Ez a módszer sokkal mélyebben tudja megérinteni a nézőt, és alkalmasabb is arra, hogy pár percben próbáljon meg átadni valamit. Tényleg csak a napunk egy nagyon minimális szeletét veszi igénybe a megtekintése, ám a hatása így is velünk tud maradni. Ez pedig egy olyan eredmény, amit minden filmkészítő szeretne elérni, de csak kevesen tudják igazán megragadni ennek a lényegét. Emiatt hatalmas elismerés jár a készítőknek, és csak remélni tudom, hogy a jövőben lesz lehetőségük tovább fejleszteni tudásukat, és hasonló, vagy még ennél is kiforrottabb művekkel megajándékozni a nagyérdeműt. A lehetőség és a tehetség adott, a többi már csak elszántság és hit kérdése.

Gaerity: Mindig is kedveltem a rövidfilmes műfajt. A stílusát, a feszességét, azt, hogy nem adja magát könnyen sem az alkotóknak, sem pedig a nézőknek. A merész filmeseknek azért nem mert mondandójukat kénytelenek érthető formában, egy viszonylag szűkre szabott időkeret korlátai közé szorítani. A nézőknek pedig az okozhat problémát, hogy tudják- és akarják-e dekódolni a film történetét és valódi jelentését. Egyik fél számára sem egyszerű ez a műfaj, mégis valódi csodákra képes, ha értő kezek használják eszközeit és ha befogadó közönségre képes találni. Pontosan ezen az úton járnak a Lost and Found alkotói is.

Az alkotás közel öt perces játékideje alatt egy férfi vándorlását (Bánfalvi Richárd) követhetjük figyelemmel. Látszólag reményvesztetten bolyong a világban, keres valamit, mint mi mindannyian. Az utazása során azonban hátra is hagy magából valamit. Pillanatokat, érzéseket, emlékeket. Mivel csak így találhatja meg azt, amit valójában keresett…

Az alkotók rövidfilmje joggal vívta ki magának több fesztivál elismerését is. Lenyűgözően megkomponált képeket láthatunk a játékidő rövid perceiben, amikhez jelentősen hozzátesz a hangkeverés és a minimalista zenei aláfestés is. Tökéletesen asszisztálnak egy mély, belső utazáshoz, melynek során megtalálhatjuk azt, ami talán a legfontosabb. Önmagunkat.

Remélem további hasonló színvonalú művet láthatunk még a lelkes kis csapattól és nem csak a rövidfilmes műfaj keretein belül. Hiszen miért tennék? Már ismerik az utat és biztosíthatom őket, hogy a jó irányba indultak el.

A Lost and Found linkje: https://vimeo.com/653170331