A durvábbnál durvább halálcsapdákkal megtámogatott Fűrész-filmek hatására sorra jelentek meg az úgynevezett szabadulószobák, amelyek ajtaját némi pénzösszegért cserébe a delikvensre zárják, akinek mindenféle nehéz, fejtörést igénylő feladványokat megfejtve, adott időn belül kell kijutnia a teremből. A szobák (na meg persze a Fűrész-franchise) elsöprő sikere miatt felbukkantak a szabadulószobás horrorok/thrillerek is, amelyekben a játék kimenetele természetesen élet-halál kérdése (Circle, Fermat szobája, Escape Room – utóbbi cím alatt két film is megjelent tavalyelőtt). A négy fal között játszódó zsánerfilmek legújabb darabja a Végtelen útvesztő (az angol címe ennek is Escape Room...), ami egyben a mezőny egyik legjobbja is.

A történet szerint egymástól látszólag teljesen különböző emberek kapnak meghívót egy rejtélyes szabadulószobába, amiről hamar kiderül, hogy nem egy ártalmatlan játék: ha nem fejtik meg a rejtvényeket időben, meghalnak. És természetesen idővel azt is megtudjuk, hogy nem véletlen, hogy pont hőseink lettek összezárva.

A Fűrész-filmek egyik legnagyobb rákfenéje az volt, hogy valódi, érdeklődést kiváltó karakterek helyett csupán harsányan eljátszott ágyútöltelékekkel tudott szolgálni. A Végtelen útvesztő szerencsére nem követi el ezt a hibát. Persze a halálos szobakomplexumba zárt karakterek (a stréber egyetemista, a magabiztos businessman, a fiatal alkoholista, a háborús veterán, a szabadulószobákra szakosodott geekarc, a kamionsofőr) sem elképesztően komplex figurák, de az alkotóknak sikerült hús-vér embereket kreálniuk, ráadásul a színészek (akik amúgy teljesen ismeretlenek) is egészen jók, így aztán az alkotók elérik, hogy figuráik reakciót váltsanak ki a nézőből: valakinek elég hamar szurkolni kezdünk,  miközben mást nem biztos, hogy favorizálni fogunk a veszélyes helyiségek bejárása során.

A veszélyes helyiségek pedig a Végtelen útvesztő legfőbb erősségei. A szobák hihetetlenül jól realizáltak és változatosak, a bennük lévő fejtörők pedig ötletesek, kreatívak, és jó pár meglepetést tartogatnak. A tempóra sem lehet panasz, jó ritmust diktál a film, és a néhol igencsak szidott PG-13-as korhatár-besorolással sincsen probléma, hiszen itt nem a darálásé, hanem a szellemes elmejátékoké a főszerep.

A film tehát izgalmas, okos és szórakoztató…úgy nagyjából az utolsó tíz percig. Mikor kilépünk a zárt térből, hogy a készítők megmutassák a szobák mögött álló alakokat és azok motivációit, jó pár logikátlanságot és nonszensz megoldást kapunk a képünkbe, amelyek lerontják az összképet, ám ennek ellenére én megnéznék egy folytatást, hiszen a trükkös szobákban még rengeteg lehetőség rejlik.

7/10

IMDb | mafab