Halálos kitérő. Annak idején nem is tudhatták, milyen találó címet sikerült, izé, találni ennek az újkeletű slasherfranchise-nak. Már három Sikoly-részt letudtunk, szóval ha valamiből, abból igazán le lehetett volna vonni a tanulságokat. De hát alig hét év telt el 1996 óta, a láz még mindig tartott, és ahogy lenni szokott, a jobban sikerült darabok (Urban Legend, Cry_Wolf) közé becsúsznak olyanok is, amik a károgók hangját erősítik fel. Pedig a negyedik rész példája is mutatja, hogy a kis erőfeszítés mellé csak még egy kicsi kellett volna, hogy legalább egy egyszeri pozitív élményt átélhessünk. De nem. Az olló kinyílt, és egyre távolabb kerültek a jó irányba vezető úttól. Bele sem merek gondolni, hol fogunk kikötni a készülő 7. részben. Részemről 3 pont. (Ralome)

Nem hinném, hogy nagyon meg fogtok lepődni az értékelésemen. Azt hiszem, az ötödik és hatodik rész kritikájában már kellőképpen kifejtettem az érzéseimet ezzel a franchise-zal kapcsolatban. Ugyan az első részt kifejezetten szerettem, de ami ezután következett, az valami iszonyatos visszaesés. Talán a második részre még azt tudom mondani, hogy kólával elment, de a többit fájt végignéznem. A negyedik résztől pedig olyan posványba keveredtek bele az alkotók, hogy döbbenet. Vér és szex, erről szóltak ezek a filmek, pontosabban az utolsó két felvonás esetében már inkább szex és vér a helyes sorrend. Gagyi, idióta, gusztustalan, logikátlan és végtelenül pofátlan franchise lett az igazán jónak mondható első Halálos kitérő-filmből. Soha, semmilyen körülmények között nem akarom újranézni ezeket a gyökérségeket, és senkinek nem tudom ajánlani a megtekintésüket, az első két rész kivételével. Fuss, menekülj, sikíts, és minden erőddel védekezz, ha valaki meg akarja nézetni veled ezt a franchise-t. Ha pedig nem így teszel, akkor csak annyit tudok mondani: én szóltam. 2 pont. (eN.Dé.)

*
*