Sokak szerint a klasszikus krimik korszaka lejárt. 2020-ra a zsáner túl lassan építkező, nem elég látványos/véres és bizonyos esetekben túlságosan összetett, hogy tömegeket a filmvászon elé vonzzon. Ugyanakkor évente egy-két alkotás azért bekerül a mozikínálatba, ezek általában skandináv thrillerek pl.: Q-ügyosztály esetei, vagy valamilyen remake-ek, mint amilyen a Gyilkosság az Orient Expresszen volt. Sorozatok terén sem rózsás a helyzet, ugyan született pár kiemelkedő széria, mint a Sherlock vagy a True Detective, de itt is inkább a kevert műfajok dominálnak (lásd. Drót, Narcos stb.) és a detektívtörténetek többnyire megmaradtak a kereskedelmi televíziókon koraeste sugárzott végtelen évados középszernek. A fentiekből és abból adódóan, hogy világ életemben rajongtam a krimi nagyasszonyának munkásságáért, felettébb vártam Rian Johnsson Agatha Christie ihletésű filmjét.

A dúsgazdag krimiíróra, Harlan Thrombey-ra elvágott torokkal találnak rá a saját ágyában, mindössze egy nappal a 85. születésnapja után. Látszólag öngyilkosság történt, ugyanakkor ez nem téveszti meg a világhírű nyomozót Mr. Benoit Blanc-ot. A detektív a vizsgálat idejére a kastélyban marasztalja a családot és mint kiderül, a rokonok többsége komoly indítékkal rendelkezik az öreg milliárdos megölésére. A nyomozás során Harlan ápolónője, az ifjú Marta Cabrera segít Mr. Blanc-nak feltárni a Thrombley család legsötétebb titkait...

A Tőrbe ejtve nem csupán egy fordulatos krimi, hanem egy kiváló stílusparódia is egyben, amely a Christie regények klasszikus felállását új köntösbe bújtatja. Mindezt úgy, hogy mégsem teszi nevetségessé a zsánert, csak karikatúra-szerűen kiemeli a főbb jegyeit, legyen szó akár az ismert archetípusokról, vagy a - kifejezetten nagyszerű - dialógusokról. Sőt számos esetben felfedezhetünk utalásokat Conan Doyle és Agatha Christie munkásságára vagy akár a Hallmark B kategóriás produkciókra egyaránt. Nem mellesleg a film egy igazi sztárparádé Christopher Plummer, Jamie Lee Curtis, Chris Evans csak pár név a listáról. De a film középpontjában egyértelműen Daniel Craig (Benoic Blanc) és Ana de Armas szerepel (Marta Cabrera) szerepel. Először furcsáltam, hogy pont egy olyan színészt választanak a kissé elvarázsolt, nárcisztikus, de kifejezetten szerethető detektív szerepére, aki évek óta majdhogynem minden filmjében alfahímet játszik. Persze lehet, hogy pont emiatt vállalt a megszokottól eltérő szerepet, de el kell ismernem remekül alakítja a Poirot-ból és Sherlock Holmesból összegyúrt nyomozót. Ana de Armas által életre keltett Marta Cabrera szerepén Rian Johnsson csavart kettőt és így megkaptuk az első ránézésre tipikus, hányattatott (ebben az esetben inkább hánytatott...) sorsú naiva karakterének kicsit túltolt karikatúráját.

Paródia ide vagy oda, én el tudtam volna viselni egy kicsit mélyebb drámaiságot, főleg mivel az egész zsáner arra épül, hogy az álnok emberi természet felett mondjon ítéletet. Ettől függetlenül működnek a csattanók és rendben van a film humora is, de a sok poén bizonyos esetekben kicsit erőtlenné teszi az eseményeket. Ezen kívül fontos kiemelni, hogy a Tőrbe ejtve kifejezetten okos film, amely több rétegből áll össze. A felszínt tekintve egy fordulatos krimi, aztán ha lejjebb ásunk akkor egy egész zsáner kifigurázása és valahol mélyen a rétegek között megtaláljuk a jelenkor amerikai társadalmának kritikáját is. A Thrombley családon belül felvonultatnak majdnem minden szociális réteget a képmutató self-made man-ektől kezdve, az alt-rightos trollokon át a „hópehely generáción” keresztül egészen a dél-amerikai bevándorlókig. Ez a cselekményben ugyan nem kap hangsúlyos szerepet, viszont egyértelműen érezhető az értékítélet.

Rian Johnsson bebizonyította, hogy igenis van jövője a „whodunnit” filmeknek és ezzel együtt sikerült megreformálnia a klasszikus krimik műfaját. Remélem lesz folytatása Benoic Blanc történetének, már csak azért is mert bőven van potenciál a Daniel Craig által alakított karakternek. Összességében a Tőrbe ejtve egy rendkívül fordulatos alkotás lett, amelyet nyugodt szívvel ajánlok bárkinek, de elsősorban a zsáner kedvelőinek.

8/10

IMDb | mafab