A Leprechaun, magyar keresztségben a Gyilkos Kobold széria nem titkoltan kiemelt helyet foglal el nálam a bűnös élvezetek kategóriájában. Egyáltalán nem egy jó, vagy színvonalas franchise-ról beszélhetünk, de mégis van benne valami szégyellnivalóan szórakoztató trash faktor, ami számomra nagyon is szerethetővé teszi mindegyik részét. Kivéve az űrben játszódó negyedik epizódot, és a legutóbbi, Leprechaun Origins címet viselő hatalmas fiaskót, aminek én a létezését is tagadom. Warwick Davis ikonikus alakítása pedig a legjellegzetesebb rémalakok közé emelte a kis zöld rémséget, aki miatt még a legborzalmasabb epizódot is végig lehet szenvedni valahogy. Így, amikor az Origins bukása után jött a hír, hogy készül egy új, szigorúan TV-re szánt film, amivel visszatérnek az eredeti formulához, akarva akaratlanul felkaptam a fejemet. Bár Warwick Davis távolmaradása a projekttől kisebb fenntartásokra adott okot, de igazából fel is tehetjük a nagy kérdést: mit várhatunk egy sokadik Leprechaun filmtől?

Az első film főhősnőjének lánya, Lila (Taylor Spreitler,) visszatér ahhoz a vidéki farmházhoz, ahol annak idején anyja is szembeszállt az aranyát követelő kobolddal. Ezúttal viszont új osztálytársaival egy diákszövetkezetet akarnak létrehozni, és ennek érdekében próbálják felújítani az épületet. Lilat persze az elejétől fogva különcként kezelik anyja múltja miatt, akit mindenki őrültnek bélyegzett a koboldról előadott történetei miatt. Ám ahogy a lányok – természetesen két srác társaságában is – berendezkednek a házban, a kobold (Linden Porco) váratlanul feltámad sírjából, és elindul, hogy számon kérje rég elveszett aranyát az új lakókon.

Egyáltalán nem voltak nagy elvárásaim a Leprechaun Returns-el kapcsolatban, pusztán csak egy kevéske remény, hogy a korábbi részek szórakoztató trash faktorát képes lesz hozni. És ez valamennyire sikerült is. A filmet meglepő módon az a Steven Kostanski hozta tető alá, aki a The Void társrendezője volt korábban. Nem tudom, hogy Konstanski hogy viszonyult a projekthez, hogy mennyire kezelte az anyagot rajongóként, vagy egyszerű munkaként, de számomra valamennyire sikerült megidéznie azt a nosztalgikus, tipikus kilencvenes évek tucathorrorjainak a hangulatát. Minden évtizednek megvolt a maga uralkodó zsánere és hangulata, és a kilencvenes években egyértelműen ezek az olcsó, sok esetben VHS-re vagy TV-re készült, agyament produkciók uralták a piacot. A Leprachaun széria ennek az egyik kiemelkedő képviselője volt, és az új epizód valamennyire képes volt újra megragadni ezt az életérzést. Ismerve a rendező korábbi munkáit, nem kizárt, hogy ez is volt a cél. A cselekményvezetés is részben az akkori módszerekhez igazodik, de a jelenkor elvárásaihoz is igazítva. Lassan építkezik, de már az elején kapunk egy kis hatásvadász felvezetést kedvenc koboldunkból, hogy aztán a film folyamatosan menjen át egyre nagyobb őrületbe.

Alapjáraton a film tényleg nem szolgál sokkal. Az elején bedob nekünk egy alapszituációt, hogy azért mégis legyen valami történetnek nevezett indítékunk, és aztán már csak az elvetemült jelenetek sokasága követi egymást. De mindezek, és a nosztalgikus hangulat ellenére elmondható, hogy a film cselekménye sokáig eléggé lapos, és unalmas is. Az első felét a főszereplő lányok jelenetei töltik ki, ami persze fontos, hogy megismerjük a karaktereket, és tudjunk értük izgulni, de az egész igazából csak a kötelezően lefutott körök letudásának érződik. Alapjáraton TV filmnek készült, és ehhez a színvonalhoz teljesen hű marad, ami a kilencvenes évek olcsóságába is teljesen belepasszol. A forgatókönyvön is az érződik, mintha nagyon gyorsan dobták volna össze. Alap sablonokból és egyszerű ötletekből építkezik, amire az egyik legjobb példa a kobold visszatérése az életbe. A korábbi Leprechaun filmek között szigorúan véve sosem volt valami nagyon szoros kapcsolat, de ahogy a fenti rövid cselekményleírásból is kiderül, a Returns a legeslegelső film egyenesági folytatása. Nem tudom, hogy az új Halloween miatt jött-e ez az ötlet, de igazából kicsit jó érzés volt, hogy a készítők ennyire visszanyúltak az alapokhoz. Még Mark Holton is visszatért Ozzie szerepében, Jennifer Anistonra azonban sajnos senki ne számítson. E miatt a vonal miatt viszont most először kellett egy olyan konkrét megoldást csinálni, hogy a kobold a legutóbbi elhalálozásából térjen valahogy vissza. Ezt pedig itt egy hihetetlen nagy hasraütésszerű random ötlettel oldották meg. De elvégre egy Leprachaun filmnél kit érdekel a logika, vagy a kidolgozott történet? Ami mindenkit érdekel azok a látványos, groteszk kivégzések, és a kobold figurája.

Gyilkosságok terén pedig kapunk jó pár igazán pofás és kreatív gyilokot. A készítők szerencsére nem spóroltak a vérrel, és a jó ötletekkel, szóval a gore-ra éhes fanoknak egy szavuk sem lehet. És ugye a legnagyobb kérdés, hogy milyen is az új színész a kobold bőrében? A legtöbb nagy horror ikonhoz hasonlóan ez a szerep már teljesen egybeforrt Warwick Davis nevével, aki már hat alkalommal játszotta el a kis ír gazfickót. Davisnek volt egy sajátos stílusa, humora, nem beszélve az egyedi manírjairól, éppen ezért bárki mást elképzelni a szerepben teljes lehetetlenségnek tűnt. Viszont azt kell mondanom, hogy Linden Porco nagyon is remek munkát végzett. Nem csak jól leképezte a karakter jellegzetes motívumait, hanem konkrétan eggyé vált a szereppel. Nem próbálja meg utánozni Warwick Davis-t, kicsit másabb oldalról közelíti meg a karaktert, mint nagy elődje, de maximálisan helyt tud állni. Nagyon szórakoztató figura volt, az ő jelenetei emelték legjobban a film fényét, és ezzel tovább is vitte azt, ami szinte minden Leprechaun filmnek az alapkövetelménye: a kobold elvitte a hátán az egész produkciót. A többi szereplő sem rossz. Nincsenek túlbonyolítva, a tisztességes alapot kapjuk tőlük. Szerencsére senki sem volt idegesítő, max csak szimplán jellegtelen. De a többségük úgy is csak azért van itt, hogy roppant látványos módokon elhalálozzanak.

Mindazonáltal a Leprechaun Returns legnagyobb erénye talán az, hogy nem esik át a ló túloldalára. Pontosan csak annyit vállal be, amennyire képes. Semmit nem visz igazán túlzásba, és így a trash faktor része sem válik fárasztóvá. Egy kicsit mintha a készítők is óvatosan próbáltak volna hozzányúlni a szériához, ami talán betudható a legutóbbi részek (főleg az Origins) hűvös fogadtatásának is. Emiatt az óvatosság miatt viszont kicsit túl laposnak és erőtlennek érződik néhol, amit néhány ötletesebb jelenet, és egy nagyszerű új kobold tud felrázni. A sorozathoz mérten, ez sem egy kiemelkedő, vagy igazán színvonalas horror, de azon belül egyértelműen a jobb epizódok közé tartozik. Egy egyszerű kikapcsolódást ígérő kis agyament alkotás ez, ami lehet csak az igazán elvetemült rajongóknak fogja elnyerni a tetszését, de ők nyugodtan tehetnek vele egy próbát. Csak ne legyenek nagy elvárások, és akkor nem lesz gond.

5/10

IMDb | mafab