Előző
[Démonos]
The Curse of La Llorona / A gyászoló asszony átka (2019)
A Love, Death & Robots a Netflix új antológiasorozata, ami 18 animációs rövidfilmet foglal magába. A Tim Miller és David Fincher produceri munkájával fémjelzett sorozat létrejötte több szempontból is üdvözítő. Egyrészt kisfilmeket készíteni sosem volt egy hálás feladat, hiszen hiába készül számos kiváló alkotás, egy-egy fesztivált leszámítva, a legtöbb esetben nem kapják meg a megérdemelt figyelmet. Másrészt, ugyan a választék nagy, de a felnőtteknek szóló animációs sorozatok többsége általában vagy anime, vagy valamilyen társadalomkritikus vígjáték. Persze aki nem kedveli az előbbi stílusokat az nyilván talál magának megfelelőt, de óhatatlanul is megnőtt az igény a korhatáros, de ezektől eltérő művekre is.
A Love Death & Robots kisfilmjei teljes mértékben kihasználták mind a felnőtteknek szóló besorolást, mind pedig a tartambéli kötetlenséget. Van köztük több véres vagy éppen pornográf tartalmú rész, ugyanakkor egyes rövidfilmeket akár családbarátnak is lehetne nevezni. A sorozat egymástól teljesen eltérő műfajokat vonultat fel, van itt cyberpunk thriller, klasszikus sci-fi, sőt még vígjáték is. Ebből adódóan az egyik percben egy joghurt tör világuralomra, a következő pillanatban a hadsereg által alkalmazott farkasemberek harcolnak egymás ellen, majd végig nézhetjük, hogy milyen alternatívái és következményei lehettek volna Hitler fiatalkori halálának. Ráadásul az animációk stílusa is meglehetősen széles skálán mozog. A valósághoz már-már megtévesztően hasonló, fotorealisztikus CGI-től, egészen a klasszikus értelemben vett rajzfilmekig terjed.
Sajnos ebben az esetben, ami a művészi szabadság szempontjából előny, az hátrány nézői oldalon. Hiszen a Love Death & Robots koncepciója mindenfajta koherenciától mentes, a részek megközelítőleg sem egyenlő hosszúságúak, az animációk stílusa és a filmes műfajok is eltérnek egymástól. Még azt sem mondanám, hogy mindegyik sci-fi, bár a cél köztudottan az 1981-es Heavy Metal egyfajta újragondolása volt. Ez azonban hosszútávon zavaróvá válhat, főleg akkor, ha valamiféle összefüggést keresünk az egyes alkotások között. Az ebből fakadó összevisszaság érzetet súlyosbítja a túl sok rész és a váltakozó minőség. Éppen ezért nem szabad antológiaként vagy egyáltalán sorozatként tekinteni a Love Death & Robots-ra. Tim Miller és David Fincher projektje sokkal inkább egy felnőtteknek szóló, scifi/fantasy motívumokra épülő, animációs rövidfilm válogatás, mint bármi más. Annak viszont kiváló, hiszen ez a gyűjtemény rajongóknak szól. Bárki, aki egy kicsit is szereti a sci-fi/fantasy-t az találni fog magának kedvére valót.
Alapvetően semmi értelmét nem látom annak, hogy mind a 18 kisfilmről külön-külön írjak, de mindenképp ki szeretném emelni a legérdekesebb alkotásokat. Először is ott van a “Sonnie’s Edge”, a sorozat amolyan felütése. Nem hiába tették be első résznek, nehezen tudom elképzelni azt a forgatókönyvet miszerint valaki nem nézi meg rögtön az utána következőt… Cyberpunk környezet, underground szörnyharcok, karizmatikus főszereplő és még fordulatos is, mi kell még? A következő rövidfilm, amit kiemelnék az a “The Witness”. Talán itt sikerült legegyedibbre az ábrázolásmód, és ebben a részben jelennek meg először a pornográf elemek a BDSM party megjelenítésével. A csattanó viszonylag kiszámítható, de kifejezetten érdekes az üzenet, amit közvetít. A fotorealisztikus CGI-vel készült epizódok esetében már önmagában az animáció minősége olyan, hogy leesik az ember álla. Azonban számomra három rész maradt igazán emlékezetes: a “Beyond The Aquila Rift”, ami egyértelműen az LDR egyik csúcspontja. Ebben az epizódban minden benne van, amit az ember cím alapján elvár a sorozattól. Egy meglehetősen sötét hangulatú sci-fi, megfűszerezve egy-két szexjelenettel és egy olyan fordulattal amire azért emlékezni fogunk. A másik a “Shape Shifters”, ahol az egész vérfarkas mitológiát egy teljesen új környezetbe ültetik át. A történet szerint az amerikai haditengerészet farkasembereket alkalmaz az afganisztáni bevetéseken. Maga a koncepció is olyan formabontó, hogy nemigazán szorul magyarázatra, hogy miért emelem ki. A kivitelezés pedig csak hab a tortán. A harmadik fotorealisztikus kisfilm amire felhívnám a figyelmet az a “The Secret War”. Mivel ez egy nemzetközi projekt így nem csak amerikai cégek által készített animációk kaptak helyet az antológiában és örömteli hír, hogy ezt az epizódot a hazai Digic Pictures készítette. Büszkék is lehetünk rájuk hiszen egy olyan okkultizmussal és önfeláldozással teli történetet kapunk, ami akár hosszabb verzióban is megállná a helyét. Ráadásul mindezt egy - a Metro játékok hangulatát idéző - havas, zord és kegyetlen szibériai környezetben. Mondjon bárki bármit, de az ilyen és ehhez hasonló témákat a kelet-európai művészek képesek leginkább a rideg valójukban, mindenféle hollywoodi sallang nélkül feldolgozni. Elég, ha csak a fent említett videojáték sorozatra és az alapjául szolgáló könyvekre vagy a Witcher szériára gondolunk. Az utolsó két epizód amire érdemes nagyobb figyelmet szánni az a “Good Hunting”, illetve a “Zima Blue”.
A Love Death & Robots rövidfilmjeinek zöme többek közzött olyan elismert szerzők novelláin alapul, mint Joe Lansdale, Marko Kloos, John Scalzi, Alastair Reynolds, Peter F. Hamilton, vagy “A papírsereglet és más történetek” novelláskötet szerzője Ken Liu. Ebben a kötetben található a “Jó vadászatot!” című elbeszélés, amelyből a fentebb említett adaptáció készült. A “Good Hunting” ugyan nem anime, de érződik rajta a jellegzetes ázsiai ábrázolásmód. Azonban ez a rész nem csak azért különleges mert egy érzelmes, elgondolkodtató ugyanakkor mégis kegyetlen és naturalisztikus rajzfilmet kapunk a fiatal szellemvadász és a Huli jing (egy kínai mitológiai lény, kilenc farkú róka, aki képes gyönyörű nővé változni) történetén keresztül. Hanem azért, mert a készítők olyan ízlésesen keverték a steampunkot ezzel a sajátos animációs dizájnnal, hogy azt akár stílusbravúrnak is lehet nevezni. Végül pedig a “Zima Blue”, ami talán a legnagyobb tartalmi mélységgel megáldott epizód az antológián belül. Zima a világhírű festőművész, aki a világegyetem megismerésére és az élet értelmének a keresésére tette fel az életét. Az általa felvázolt igazság bizonyos szempontból kiábrándító és nihilista más szempontból pedig mindannyiunk valósága…Mindenesetre érdekes filozófiai kérdéseket vet fel.
Nem állítom, hogy a többi epizód nem volt szórakoztató, frappáns vagy esetenként elgondolkodtató, de a kisfilmek bizonyos része inkább csak egy szimpla ötlet, mint egész történet. Összességében Tim Miller és David Fincher zseniális animációs rövidfilmeket gyűjtött össze. Azonban azt ne feledjük, hogy ebben az antológiában tényleg nincs más, mint amit a cím sugall, vagyis Love Death & Robots.
8/10