Ti West leszállította trilógiájának utolsó, záró darabját. Nem volt egyszerű dolga az író-rendezőnek, hiszen az X és a Pearl olyan magasságokba tört, amelyekre már nagyon ki volt éhezve a horrorközönség. Mind a két film egészen elképesztő élmény volt, rengeteg filmes utalással, mozis korszak és életérzés megidézésével. Az egészre a koronát pedig Mia Goth tette fel. Ilyen előzmények után azért nem volt könnyű helyzetben az alkotógárda, de lássuk sikerült-e megugraniuk a tőlük megszokott, eddigi szintet.

Maxine már hollywoodban van. Próbálja maga mögött hagyni pornós múltját és szeretne betörni a filmiparba. Nyilván ilyen előzményekkel nincsen egyszerű dolga, de jól tudjuk, hogy Maxine nem olyan családból származik, ahol a feladás szóba jöhet. Mindeközben egy őrült sorozatgyilkos tartja rettegésben Los Angeles lakóit, akinek hogy-hogy nem köze van a hírnév felé kitartóan masírozó hősnőnkhöz.

Bírom a 80-as évek hangulatát és nagyon szeretem, amikor ehhez a korszakhoz nyúlnak a filmesek. Ti West kitűnően ért az atmoszféra megteremtéséhez és nincsen ez másképpen ebben a filmjében sem. Baromi jól néz ki a film, szuper a hangulata, amit csak erősít a jól megválasztott zene. A video nasty és az exploitation házasítása jól működik, látszik, hogy West lubickol ezekben. Gyönyörűen játszik a nappali és az éjszakai Los Angeles fényes, majd mocskos világával. Ebben rejlik ennek a résznek a valódi ereje és mondanivalója. A világok ütköztetése itt jön ki a leginkább. E kettőnek az összekötőkapcsa pedig Maxine. Ő ugyanis mind a kettő világot jól ismeri és éppen az egyikből tart a másik felé. A kérdés az, hogy maga mögött tudja-e hagyni a sötétséget, a múltat és képes lesz-e tündökölni a napfényben is? Amikor a film a főszereplőjére és erre a konfliktusra fókuszál, akkor nagyon jól működik.

Mint ahogyan az is megsüvegelendő ismét, ahogyan West a "nagyokhoz" nyúl. A főhajtás Alfred Hitchcock, Brian de Palma vagy Dario Argento előtt nem csak említés szintjén jelenik meg, hanem átitatja az egész alkotást. Én nagyon szeretem azt, amikor a filmesek tisztelegnek azok előtt, akik nagy hatással voltak rájuk és akik nélkül nyilván nem lennének azok az alkotók, akik. Ezt pedig nem úgy teszi West, hogy szolgalelkűen másol, hanem azt mutatja meg, hogyan meríthet egy filmes ihletet és inspirációt egy másik filmes munkásságából. Azt is nagyon szerettem, ahogy a korszakban és a filmgyártásban uralkodó állapotokat mutatta be. Korrekt korrajz és társadalomkritika, csak kár, hogy keveset foglalkozott ezekkel. Az viszont kifejezetten erősre sikerült, ahogyan a filmipart bemutatta. Ebben tökéletesen megmutatkozott az a kettősség, amely Maxine személyiségében is végig ott volt, valamint a Hollywoodban rejlő "gonosz" szépen megtestesül a sorozatgyilkos karakterében.

Mia Goth ismét brillírozik, egyszerűen nem lehet róla levenni a szemünket. Gyönyörűen hozza a múltja elől menekülő, sokszor érzéketlennek tűnő, elszánt harcost. Már-már tökéletes az alakítása, csak talán még jobb lett volna, ha a puhább oldalát is megmutatják. Pontosabban jobban elmélyítik. Ugyanez igaz egyébként az egész filmre. Néha azt éreztem, hogy túl sokat akar mondani, ahelyett hogy kiválasztana egy markáns témát és azt dolgozná fel. Pontosan azt a merészséget hiányoltam, ami mondjuk a sikátoros jelenetben ott van. Itt jegyezném meg, hogy az a rész és ahogyan megmutatják nekünk valódi exploitation csemege. Sötét, kegyetlen, véres, gusztustalan és mégis valahol megkapó.

Ugyanezt tudom elmondani a színészekre is. Nem is fér hozzá kétség, hogy Mia Goth a film sztárja, egyszerűen eggyé válik Maxine karakterével. Ám nem lehet szó nélkül hagyni Elizabeth Debicki játékát. Imádtam minden jelenetét, csak nagy kár, hogy igen keveset kaptunk belőle. Ugyanez igaz Kevin Bacon-re is, aki szintén kiváló volt, csak sajnos nem tudták rendesen kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Végezetül itt van a rejtélyes sorozatgyilkosunk, aki azért annyira nem az, mert elég hamar rá lehet jönni a kilétére. Ez megint annak köszönhető, hogy nem figyeltek eléggé az alkotók arra, hogy megtartsák azt a misztikumot, amit kb. a film majdnem feléig szépen építgettek.

Tökételes-e a MaXXXine? Dehogy! Elgondolkodtató? Bizonyos elemei mindenképpen. Szórakoztató? Naná! Összességében egyáltalán nem csalódást keltő a lezárás, a címszereplőnk nagyon komplex karakter, ha pedig tényleg rá, az ő történetére, személyiségfejlődésére és harcára fókuszálnak, akkor pazar élményben van részünk. Lehet, hogy sok mindent akartak elmondani nekünk és lehet, hogy emiatt a reflektorfény nem azt világítja meg, amit és akit kellene, de amikor rálelnek a lényegre, akkor felejthetetlen élményt nyújtanak.

IMDb