Mindenszentek ünnepén sokunk vágya megtekinteni egy-egy Halloween témájú filmet, azonban a szűk palettán alig akad egy-egy újdonság, antológiából pedig még kevesebbet tudunk. Ha már unod a Creepshow-t, vagy nem akarod még egyszer végigszenvedni az All Hallows Eve bármelyik részét, ajánlom figyelmedbe jelen alanyunkat, a Tales of Halloweent. Ezzel a rendkívül impozáns színész- és alkotógárdával elkészített bő másfél órás horrorral nem fogsz mellényúlni, a 10 történet között biztosan megtalálod a kedvedre valót.

Az antológia tíz epizódjának mindegyikét egy-egy híres horrorrendező vagy író készítette, amelyeket közrefog egy keretes szerkezet: a történetek egyetlen éjszaka, egyetlen kisvárosban játszódnak Halloween éjjelén. A történeteket a helyi rádió műsorvezetője, Adrienne Barbeau (a Carnivále – A vándorcirkusz, A köd) meséli el nekünk. Az egyes szegmensek egyesével bemutatva:

Sweet Tooth (Édesszáj): A kis Mikey a gyűjtögetésből hazatérvén nekiáll bezabálni a cukorkákat, miközben nővére és annak barátja elmesél egy történetet Timmyről, aki szörnyű bosszút állt szülein, és évente visszatér kísérteni. Vajon legenda vagy tényleg létezik Édesszáj? Az epizódot Dave Parker, a felejtősre sikeredett Sziklák vére rendezője jegyzi.

The Night Billy Raised Hell (Az éjjel, mikor Billy pokolra jut): Billyt ráveszik, hogy a Halloweent gyűlölő szomszéd bácsi házát dobálja meg tojással. A művelet balul sül el, és a srác egy életre szóló leckéztetést kap a furcsa öregúrtól. Darren Lynn Bousman, a Fűrész II-III-IV rendezőjének kisfilmje.

Trick: Egy orvoscsapat tagjain Halloweenkor brutális mészárlást hajt végre néhány gyerkőc. A rendező Adam Gierasch, aki csupa középkategóriás filmet készített, többek közt a 2008-as After Dark Horrorfest versenyfilmjét, az Autopsyt is.

The Weak and the Wicked (A Gyenge és a Kegyetlen): Jimmy összetűzésbe kerül a városkát terrorizáló galerivel, ezért segítségül hívja a rettentő Démont, aki segít elintézni a gonosz kölyköket. Az egyik epizódszerepet az AZ-ban Eddie-t alakító Jack Dylan Grazer kapta meg, a bandavezér Alice-t a Vámpírnaplókban és a Sikolykirálynőkben is látható tuticsaj Grace Phipps játssza, az epizódot a Grace-t jegyző Paul Solet rendezte.

Grim Grinning Ghost (A haláli mosolyú szellem): Mary Bailey legendája elevenedik meg előttünk egy jumpscare-rel operáló epizódban, nulla vérsziruppal. Az Insidious, a Rémecskék és a Rémálom az Elm utcában kultsztárja, az örök nagyi Lin Shaye epizódszerepben tűnik fel, filmbéli lányát Alex Essoe alakítja, aki legközelebb az Álomdoktorban láthatunk Wendy Torrence-ként. A rendezőnő A kilencedik légiót és a Végítéletet jegyző Axelle Carolyn.

Ding Dong (Csing-csöng): A Walking Dead Jadis-e, a csúnyácska Pollyanna McIntosh főszereplésével készült, egyfajta Jancsi és Juliska-feldolgozás az érthetetlen történetével és a színészek ripacskodásával a legrosszabb szegmens az összes közül. Lucky McKee már a Masters of horror antológia Sick Girljével sem tette magasra a lécet, itt sem sikerült maradandót alkotnia.

This Means War (Ez már háború): A halloweeni dekoráció a karácsonyhoz hasonlóan is komoly versengést szokott okozni a szomszédoknál. Így van ezzel Boris, az orvosprofesszor is, aki immár 20 éve ugyanazzal a díszítéssel készül a gyerekek fogadására, míg szemközti szomszédja, Dante komolyabb technikával és látvánnyal csábítja arra a csokit vagy csínyt kereső tökmagokat. A két szomszéd között halálig folyó küzdelem alakul ki. A Clowntown és a Monsterland készítői, Andrew Kasch és John Skipp igazi splatterpunk hangulatot varázsolt a vászonra, a Tales of Halloween egyik legszórakoztatóbb darabjává téve a szegmenst.

Friday the 31st (Péntek 31): Már a címéből is kiderül, hogy egy Jason-paródiához van szerencsénk. A kisváros helyi sorozatgyilkosa épp aktuális tinikurvánkat intézi el, mikor egy ufó jelenik meg az égen és egy kis idegen lény beleköltözik a lemészárolt áldozatba, Az üldözőből üldözött lesz, és egy rettentően gore-cunamis párharc veszi kezdetét. A legvéresebb része a tíz epizódnak, kár, hogy gyermeteggé tették. Mike Mendeznek köszönhetjük a 2006-os After Dark Horrorfestes Gravedancers-t (tudjátok, ebben táncikált a Prison Break Lincolnja, Dominic Purcell), de a SyFy-hulladék Lavalantula is az ő keze munkáját dicséri. No komment.

The Ransom of Rusty Rex (Váltságdíj Rusty Rexért): Két gazfickó váltságdíj fejében elrabolja a gazdag Jebediah Rex fiát, Rustyt. A zsarolók azonban hamar szembesülnek azzal, hogy az apuci kisfia nem az, akinek látszik valójában. A rendező Ryan Schifrin, aki a (szerintem zseniális) Abominable című jetis filmet hozta tető alá (és amely a szörnyű A jeti visszatér fordítást kapta magyar keresztségben). Egy igazi haláleset is történt ehhez kapcsolódóan, a Rusty-t alakító Ben Woolf nem sokkal a forgatások után elhunyt, így a filmet az ő emlékének állítják az alkotók.

Bad Seed (Rossz mag): Egy életre kelt faragott töklámpás rendez ámokfutást a kisváros lakói közt, amit egy fiatal nyomozónő próbál megállítani. A többi epizódra való utalásokkal teli szegmenst A barlang és a Démoni harcosok rendezője, Neil Marshall készítette, ám sajnos a gyengébben sikerültek közé tartozik.

A fenti felsorolásból is látható, hogy az Epic Pictures fejesei nem fukarkodtak a nagy nevekkel, igazi sztárparádét rittyentettek össze erre a 10 + 1 epizódra. Mind Darren Lynn Bousman, Neill Marshall vagy épp Lin Shaye szerződtetése remek választásnak sikeredett, a színészek és színésznők többsége hozza az elvártat, a rendezők egyes epizódjai magukon viselik a rájuk jellemző stílusjegyeket, akik igyekeztek rengeteg filmre vagy sorozatra való utalást elrejteni a szűk 100 perces játékidő alatt. Hol egy ismerős dallam csendül fel a Halloweenből, hol egy Jasonre hajazó gyilkos tűnik fel a vásznon, vagy épp a Gonosz halott Necronomiconja csücsül a háttérben egy polcon, de említhetném a tévében vetített Romero-klasszikus, Az élőhalottak éjszakáját is, amely több epizódban is előfordul (lévén a részekbéli események egy időben játszódnak). Pár vérszegény epizódtól eltekintve kapunk a véres képsorokból bőven, különbféle csonkításokat és halálesetet tekinthetünk meg, néhol egészen elborult módon tálalva, de ugye ez a Halloweenre jellemző mítikus lényeknél nem is lehetne másképp. Ami különösen tetszett a filmben, és ezt a külföldi kritikusok és nézők is pozitívumként értékelték, hogy elmaradtak a klisés történetek, a vámpír-farkasember-zombi hármas szinte teljesen ignorálva lett, helyettük szerepet kaptak a lidércek, gyilkosok és egyéb városi legendákból ismert lények. A képi megvalósítás többnyire egész pofásra sikeredett, az undorítóbbnál undorítóbb jelenetek tényleg klassz látványt adnak, szerencsére az a néhány jumpscare is elviselhető, és egyik rendező sem próbált többet kihozni a játékidejéből, mint amennyit a történet megkívánt. Egyedül az utolsó szegmens lett kissé összecsapva, a kronológiai sorrend miatt az események nagyon szűk időkeretet kaptak, amely egy 25-30 perces epizódként kibontva jobban működött volna.

Negatívumként csupán annyit lehet felróni, hogy a film nem kapott nagy hírverést, így hiába a neves stáb, csúnyán el lett feledve a Tales, a tucathorrorok sorsára jutva méltatlanul tűnt el a süllyesztőben. Az egyes kutyaütő rendezők helyett talán jobb lett volna néhány friss arcot szerződtetni, így még némi hivatkozási alap is kisülhetett volna a produkcióból, de megjegyzem, többségében még így sincs oka a szégyenkezésre. A vágások sajnos néhol elég butácskák, illetve a kamerakezelés is hagy némi kívánnivalót maga után (főleg igaz ez a Péntek 31-re, ahol nagyon előtűnnek az egyszerű megoldások rákfenéi, lásd karlevágós jelenet), és az összefogó jelenetből is lehetett volna valami álleejtős dolgot kihozni.

A 2015-ös montreal-i Fantasia Filmfesztiválon debütáló, majd limitált nemzetközi moziforgalmazást kapó Tales of Halloween remek fogadtatást kapott mind a nézőktől és mind a kritikusoktól, a fél millió dolláros bevétel nem volt tényező az alkotóknál, lévén majdnem mindenki ingyen vállalta el a felkérést. Az sok-sok elrejtett apró infómorzsa és utalás garantálja a többszöri újranézést, a színészi- és alkotógárda sem sikerült rosszra, a történetek egyedisége miatt mindenki megtalálja a személyes kedvencét. Bár a Trick ’r Treat vagy a V/H/S szériához nem tudott felnőni, de így is a jobban sikerült antológiák közé sorolandó, amely akár a rég várt Masters of Horror harmadik évadaként is megállná a helyét. Ha unod a Halloween-filmeket, és ronggyá nézted az Adsz vagy kapsz-t, tégy nyugodtan egy próbát a Tales of Halloweennel.

7/10

IMDb | mafab