Nagyon szeretem és sokszor hiányolom az igazán jó horror-vígjátékokat. Azokat, amik nem mennek át már tényleg nevetséges vagy túlzottan erőltetett formába, hanem sokkal inkább odafigyelnek az adott zsánerre és az abban használt eszközöket forgatják ki. Ám ezt úgy teszik, hogy baromi jó és néhol igencsak feszült helyzeteket teremtenek. Kevesen képesek erre, de Joe Dante azon rendezők közé tartozik, aki nem komolytalankodja el a műfajt, hanem tiszteli azt és érti a humor lényegét is. 1989-ben igazi sztárparádéval készült el az Ami sok, az sokk című filmje, ami a zsáner egyik gyöngyszeme.

Ray Peterson édes semmitevéssel akarja eltölteni a szabadságát kihasználva a nyugodt kertvárosi lét minden előnyét és unalmát. Csak pizsamában akar lófrálni délelőtt, iszogatni szeretné a csésze kávéját, miközben szórakozik a szomszédain. Ebbe az idillbe kavar be a tény, hogy új szomszédok költöznek melléjük, a titokzatos Klopekék személyében. Nem igazán látni őket napközben, nem mutatkoztak be senkinek, ellenben éjszakánként furcsa zajok szűrődnek ki a házból. Ray haverja, Art már mindenféle rémtörténetet talál ki az új lakókról és a különös éjszakai tevékenység miatt Ray egyre inkább úgy gondolja, hogy Klopekék nagyon rosszban sántikálnak. A dolgok akkor fordulnak igazán komolyra, amikor eltűnik az egyik szomszédjuk. Ezt követően pedig megkezdődik a nyomozás. Vajon Klopekék simán csak furcsák, vagy őrült gyilkosok?

A jó vígjáték alapja a helyzetkomikum. Ha van egy nagyon jó felütés, amiből tudnak építkezni és ami köré fel tudják húzni a cselekményt, akkor bizony nagyon ütni fog a végeredmény. Joe Dante pedig parádés témát, környezetet és helyzetet talált a filmjének. Adott ugye az idilli kertváros (itt forgatták egyébként később a Született feleségeket is), ahol az emberek mézesmázosan köszöntik egymást, miközben mindenféle pletykát terjesztenek a másikról és képesek egymás torkának esni, ha a kutya rossz helyen végzi el a dolgát. Jól tudjuk, hogy sok-sok horror használja ki a kertvárosi környezet adta lehetőségeket és Dante sem tett másképpen. Kiváló karaktereket vonultatott fel, akik teljesen átlagosak és nagyon illenek ebbe a milliőbe. Felnagyította a sablonok legkarakteresebb tulajdonságait és szépen összeeresztette őket. Van itt veterán katona, butuska feleség, átlagos krapek, annak legjobb barátja, mintafeleség, lázadó tini és persze mogorva vénember. Megszokott lakók, megszokott, szép, fehérre mázolt, egyenházak, zöld gyeppel, akik mellé odarakják a roppant furcsa, Addams családra emlékeztető új szomszédokat. Ebből csak valami baromi jó sülhet ki és tényleg így is lesz!

Ne feledkezzünk meg a parádés szereposztásról sem. Tom Hanks, Bruce Dern, Carrie Fisher, Rick Ducommun, Corey Feldman, Wendy Schaal és Henry Gibson mind egytől-egyig lubickolnak a szerepeikben. Személyes kedvencem Bruce Dern veteránja és annak szexis, butácska felesége. Na meg persze ott vannak Klopekék, akiktől tényleg kirázza az embert a hideg, de mégsem tudjuk teljesen elhinni róluk, hogy gyilkosok lennének. Dante nagyon jól játszik a nézőkkel, akiket bevon a cselekménybe. Elvégre mi is mit csinálunk? Egy dobozt nézünk és kíváncsian várjuk, mi fog történni. Pontosan úgy, ahogyan azt a filmben látható karakterek teszik. Teljesen tudunk velük azonosulni és tényleg nem lehet eldönteni, hogy mi a fene folyik itt? Peterson és barátai mennek túl egy határon pusztán azért, mert furcsák a szomszédaik, akik nem illenek a kertvárosba? Vagy netán igazuk van és tényleg őrültek költöztek be melléjük? Ez a csiki-csuki megy végig az egész játékidő alatt, miközben tényleg nagyon vicces jeleneteket kapunk mindenfajta erőltetett dolog nélkül. A végére pedig a teljesen átlagos kertvárosi emberek tűnnek őrült zaklatónak... Zseniális!

Az Ami sok, az sokk tökéletes példája annak, hogyan lehet intelligens, maradandó, humoros és magával ragadó horror-vígjátékot készíteni, ami még azután is élvezetes tud lenni, hogy már tudjuk a csattanót. Nem egy szállómondatot kapunk, a párbeszédek nagyon jók, ötletes a megvalósítás és tényleg teljesen be tudnak minket vonni a cselekménybe, ami nem ígér mást, mint önfeledt szórakozást. Tökéletes darab, amit tényleg csak imádni lehet.

IMDb | mafab