A 60-as évek időszaka bővelkedett a kiváló horrorfilmekben, az egyszer biztos. Olyan filmekről van szó, mint a Peeping Tom, Psycho, Az ártatlanok, Madarak, Lelkek karneválja és a végtelenségig tudnám folytatni a sort. A stúdiók ugyanis egyre inkább felkapták ezt a műfajt, és felfedezték benne annak a lehetőségét, hogy a társadalom számára addig tabutémákat feldolgozzák. A mostani film is kitűnő darabja ennek a korszaknak, és ez többek között Robert Wise érdeme, aki igencsak széles műfaji spektrumon volt képes maradandóakat alkotni.A 60-as évek időszaka bővelkedett a kiváló horrorfilmekben, az egyszer biztos.

A ház hideg szíve Shirley Jackson elbeszélésén alapul, és nem kisebb sztorit kíván elmesélni, mint egy elveszett lélek útkeresését. Eleanor egy csöndes, elnyomott, kissé identitászavaros fiatal nő, aki egész életében mások igényeit helyezte saját maga elé. Ebben az életben pedig szépen lassan elveszítette minden önbizalmát, és esélye sem volt arra, hogy egészséges személyiséggé válhasson. A lehető legjobbkor jön neki a meghívás, hogy töltsön el egy kísérlet keretein belül pár napot a hírhedt Hill House-ban. Úgy tartják, hogy a ház gonosz, és természetfeletti erők vertek tanyát a falai között. Eleanor egyre inkább a házban uralkodó légkör hatása alá kerül, és egy ponton már nem is akar szabadulni onnan.

Wise nem volt híve a különleges effektek használatának, így régimódibb eszközökkel közelítette meg a téma bemutatását. A hatást a világítással és a vágással igyekezett elérni és fokozni. Azt kell, hogy mondjam, sikerült is neki. A Hill House egy olyan lélegző, hátborzongató építmény benyomását kelti végig, ami a sötétben vár és figyel, hogy aztán megtalálva a megfelelő személyt lecsaphasson rá, hogy kiszívja belőle az életet. Wise azonban kétségek között hagy minket. Végig nyitva hagyja a kérdést, és nem is tudhatjuk, hogy Eleanor a ház miatt lesz olyan zaklatott, vagy eleve ilyen személyiség, amire csak ráerősített az a sztori, ami ezt a házat életben tartja. Eleanor egyáltalán nem találja a helyét a világban, és neki egyfajta menedéket, menekülést jelent ez a kísérlet. A baj csak az, hogy itt sem lehet nyugta, hiszen nem ura az érzelmeinek, ráadásul két ember között őrlődik. Nem lehet tudni, hogy a kísérletet vezető professzor iránt érez valamit, vagy a kísérletben szereplő, igencsak szexis nő ébresztett fel benne valamit.

Igazság szerint a zene, a légkör, a fényképezés, a vágás és azok a gyönyörűen megszerkesztett metaforák nagyon varázslatossá, ugyanakkor hátborzongatóvá teszik a filmet. Wise olyan finom eszközökkel élt, amikre nagyon kevesek képesek. A házban például található egy nagyon ingatag csigalépcső, ami egyértelműen Eleanor mentális zavarodottságának a fizikai megtestesülése. Pontosan ugyanolyan rozoga lábakon áll az a lépcső, mint a lány maga.

Az egész filmnek két gyenge pontja van, ami valamelyest rontja az összhatást. Az egyik Eleanor, aki legtöbb esetben nem egy önmagát kereső nő benyomását kelti, hanem inkább olyan mint egy hisztériázó tinédzser, akit legszívesebben nyakon öntenénk egy nagy vödör jeges vízzel, hátha akkor végre befogja. Értem, hogy ő most harcol önmagával önmagáért, de ezt lehetne kevésbé idegesítő módon is csinálni, és ami a legfőbb, hogy halkabban, mert néha belenyilalt a fejembe a fájdalom ettől a sipákolástól. A másik probléma a narrációval van. És nem ez a baj, hogy van. Én kifejezetten szeretem, ha narrátort tesznek egy horrorfilmbe, mert ez olyan, mintha kinyitnánk egy rémmesés könyvet, és belelépnénk a lapjai közé. A baj akkor van, ha minden a szánkba akarnak rágni, márpedig itt ez történik. Az meg már tényleg csak hab a tortán, hogy sokszor a többi szereplő teljesen felesleges a filmbe, mert ebben a sztoriban nem lehetnek egyáltalán lényegesek.

Azonban még ezek a hibák sem voltak képesek rontani az összhatást és a mondanivalót. Wise tudott tiltott témáról beszélni, és tudott különleges effektek és jump scare-ek nélkül is hatást és atmoszférát teremteni. Így pedig a ház lett a film igazi főszereplője, ami valljuk be, nem kis teljesítmény. A Hill House pedig sosem nyugodhat, a kérdés csupán az, hogy ő akarja ezt, vagy mi akarjuk, hogy ilyen legyen?

IMDb | mafab