Örök igazságok és tanulságok félelmetes, morbid köntösben. Ilyenek a horrorok, hiszen az emberiség legsötétebb titkait, legborzalmasabb tetteit, hajmeresztő félelmeit és legocsmányabb tulajdonságait mutatják be. Nagyon sok lehetősége van a készítőknek, hogy milyen irányba induljanak el. Én kifejezetten szeretem a meseszerűbb megvalósításokat, amiket igazán bizarr köntösbe csomagolnak. Már több alkalommal kifakadtam, hogy ebben az évben rosszul választok filmeket és valahogy nekem jutnak a rossz, vagy éppen tök felesleges alkotások. A The Mortuary Collection azonban végre beletrafált creepységekért rajongó piciny szívem közepébe.

A film több történetet mesél el nekünk, a keret pedig egy lidérces halottasház, melynek ura Montgomery Dark. Egy gyermek temetését vezeti le, majd bekopog egy fiatal lány, Sam, hogy jelentkezzen a kisegítői állásra. Dark megörül a jelentkezőnek, aki láthatóan nagyon érdeklődő e szakma iránt és arra kéri a férfit, hogy meséljen el neki pár történetet az ide kerülő lelkekről. Végül négy szörnyűséges, de tanulságos "mesét" mutatnak be nekünk. Az elsőben egy tolvaj jár pórul, a másodikban egy alfahím tanulja meg a saját bőrén, miért fontos a védekezés, a harmadik a "míg a halál el nem választ" kérdését járja körül, míg a negyedikben egy dada rémesen véres éjszakáját láthatjuk. Na és persze ott a kerettörténet, amiben Montgomery és Sam, valamint a halottasház kapta a főszerepet.

Amint látható ez egy antológiafilm és igazán pazar horrormókát kapunk. A történetek egyre durvábbak és bizarabbak lesznek, ahogyan haladunk előre a cselekményben. Közben pedig egyre többet megtudhatunk Montgomerty-ről és Sam-ről. Maguk a történetek mind nagyon izgalmasak és érdekesek. Na és persze tanulságosak is, ahogyan azt egy rémmesétől elvárjuk. Örök igazságokat kapunk, de mégis visznek bele egy kis csavart, így nem válik unalmassá és túlságosan ismerőssé az összkép. Közben persze úszunk a morbiditásban, roppant bizarr képsoroknak lehetünk szemtanúi. Végre merészek voltak a készítők! Nekem személy szerint a második történet tetszett a legjobban. Nagyon jó volt benne a csavar és a mondanivaló. Jó volt a sorrend és ahogyan adagolták a creepységeket. Tetszett az is, ahogyan alakul Sam és Montgomery közös története. Szerintem arra a fordulatra, amit kaptunk nem sokan számítottak. Én biztosan nem, nagyon ügyesen kihasználták a naivitást és azt, hogy megszokott toposzok szerint gondolkodunk az ilyen filmek esetében.

A helyszínválasztás és a képi világ is nagyon hangulatos volt, bár a CGI azért okozott egy kis bosszúságot (szerencsére nem alkalmazták túl sokszor, hogy ez gond legyen). A zenéket is nagyon jól eltalálták és persze Montgomery Dark karaktere és megjelenése nagyon ütött. Akit egyébként Clancy Brown (A remény rabjai) alakított, méghozzá kifogástalanul. Elegáns volt és félelmetes. Vonzott és taszított egyszerre. A hangja pedig! Libabőrös voltam végig tőle. Caitlin Custer méltó párja volt és sikeresen vette a karakterébe épített akadályokat.

Én nagyon régen szórakoztam ilyen jól egy horrorfilmen. Teljesen be tudott szippantani a sztori és átragadt rám a hangulata is. Jó volt egy klasszikusabb vonalon mozgó darabot látni. Legutóbb a Lidérces mesék éjszakája szippantott be ennyire, bár a The Mortuary Collection egy fokkal még ennél is jobban tetszett, hála a zenének, a bizarr történeteinek, a kellően merész hozzáállásának (különösen a végén), valamint Clancy Brown hátborzongató jó játékának.

IMDb | mafab