1946-ban “A fantom” névre keresztelt sorozatgyilkos rettegésben tartotta Texarkanát. Rendszeresen fiatal párokat kapott el, de végül abbahagyta a munkát és kilétére sosem derült fény. Ennyi igaz a történetből. 1976-ban leforgatták a sztorit, és azóta is minden évben lejátsszák Halloweenkor (karácsonykor valóban nem illene), de nem a helyi autósmoziban, hanem a Spring Lake Parkban.

(A gomb mögött A fantom áldozatai közül mutatunk meg néhányat. Az ismeretlen gyilkosról már írtunk röviden korábban, de a későbbiekben elképzelhető egy minden részletre kiterjedő, hosszabb cikk is.)

{spoiler}

{/spoiler}

Jelenleg 2013-ban vagyunk. A fiatal lány, Jami Lerner (Addison Timlin) és barátja, Corey Holland (Spencer Treat Clark) éppen a The Town That Dreaded Sundown című filmet nézik a helyi fiatalokkal, ám a lánynak nincs ínyére a véres erőszak, így hamar lelépnek, és milyen meglepő, egy kietlen helyre kocsikáznak, az erdőbe. Mikor már „belemelegednének” egymásba, egy zsákfejű férfi kicibálja őket a kocsiból, és ráparancsol a lányra, hogy ne nézzen hátra, majd meggyilkolja a fiút.

Milyen a női kíváncsiság? Persze, hogy kukkol és sikít, ahogy azt egy horrorban kell. Menekülni kezd, de (ahogy az lenni szokott) megbotlik, elesik, a támadó utoléri, viszont nem öli meg, csak annyit mond: "Ezt Maryért! Emlékeztesd őket!"

Csak Lillian (Veronica Cartwright), a nagyanyja tartja benne a lelket, amíg meg nem ismerkedik Nick Strainnel (Travis Tope), akivel barátságot köt, és együtt kezdenek bele a nyomozásba.

A zsaruktól ugyanis túl sokat megint nem várhatunk el, ahogy az lenni szokott, nincsenek igazán a helyzet magaslatán. Foster (Joshua Leonard), az egyik rendőr a házuk előtt gubbaszt nap mint nap, míg Tillman (Gary Cole) és Morales, a badass Texas Ranger (Anthony Anderson) még Cartwright tiszteletest (Edward Herrmann) is kifaggatják. Nem mintha nem lenne észszerű, hogy egy 70 körüli pap zsákot húz a fejére, és fiatalokat gyilkolászik. Mentségükre legyen szólva, minden eshetőséget megvizsgálnak.

A gyilkosságok folytatódnak, és Jami személyes ügyének érzi, hogy kiderítsek, ki és mi áll a háttérben, így eljutnak a fiatalabb Charles Pierce-hez (Denis O'Hare), aki érdekességeket és titkokat árul el a múltból.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hank McCreedy, a Fantom hatodik áldozata, akinek a története feledésbe merült. Nem szerepel az aktákban, nem szenteltek neki időt a filmben sem, és a családja ezért mindig is nagyon dühös volt. Az idősebb Pierce újra akarta forgatni a filmet, hogy McCreedy is helyet kapjon benne, ám a halála miatt ez nem történt meg. Kiderül, hogy McCreedy feleségét Marynek hívták, és az unokájuk még él. Pierce szerint őt kell megkeresni, hogy eljussanak a megoldáshoz. Sajnos mégsem lesz ennyire könnyű a dolog, mert azon az estén Jami elveszíti a nagymamáját és Nicket is, ezért egyedül kell szembenéznie a múlttal, annak következményeivel és a gyilkossal is.

Mondanám, hogy nagyon sok klisét sűrítettek a filmbe, de nem hiszem, hogy bármelyik slasher tud még újat mutatni. A hentelések változatosak voltak, kaptam egy vagon vért és testrészeket. A pasik örülhetnek, lesz szexjelenet és cicik is. A gyilkost öröm volt nézni, habár a maszkmestereknek nem itt kellett teljesíteni. Annak ellenére, hogy öt jelöltem volt, akiket szépen lassan jelenetről jelenetre elvetettem a film alatt, bejött a tippem, de adtak hozzá egy kis pluszt a végén. Cselesek ezek a készítők, na. Nincs elhúzva a film, nem is csapták össze, a szépen felépített történetet méltó módon zárták le, egy esetleges folytatás reményében.

Alfonso Gomez-Rejon volt a rendező (aki számos AHS-epizódban tevékenykedett), Jason Blum (a Blumhouse fejedelme, akinek számos csodát köszönhetünk: Insidious, Fogtündér, Sinister, vagy a PA-filmek) és Ryan Murphy (AHS, Screem Queens, American Crime Story) pedig a producerek, akiknek a neve csak hab a tortán. Elég sok híres(ebb) színészt sorakoztat fel a film, nagy örömmel láttam viszont a sajnos azóta már elhunyt Edward Herrmannt, aki tökéleteset alakított most is. Denis O’Hare-t mindenki ismeri, aki szereti az AHS-t, Spencer Treat Clark neve is felmerült már a The Last House on the Left kapcsán, viszont most túl kevés játékidőt kapott. Pedig megérdemelne még több horrorszerepet, mert a feje annak ellenére, hogy romantikus fiúcska volt, még mindig jobban hasonlít egy pszichopatáéra. Addison Timlin javarészt vígjátékokban és nyálas filmekben szerepelt eddig, és nem is hiszem, hogy túl nagy jövő vár rá a szakmában. Egyszerűen nem áll jól neki ez a műfaj, csinibb az arca, ha nincs rajta egy liter művér.

Slasherfanoknak kötelező, de egy unalmas estére is bátran ajánlom. Nem fogtok napokig a hátatok mögé nézni, rettegve, hogy mi volt ez a hang, ennek ellenére kellemes kikapcsolódást nyújt.

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab